A kompnál a túlsó partról – Forgács rovat

A komp az orrunk előtt ment el. Hatalmas motorjai erőteljes örvényt hagytak maguk után. A fedélzeten rengeteg autó, teherautó és persze személyzet, akik sárgászöld fényvisszaverő mellénnyel jelezték, ők a cég, vagy a tulaj emberei, akik azért vannak, hogy az utasok és gépjárművek biztonságos átkeléséért feleljenek. Lassan a hajómotorok zúgását elnyelte a messzeség és magát a kompot is az alkony ködje. Még legalább egy órát kell várni a következőre. Sóhajtottam. A hely, ahová bementem, elsőre a Moby Dickből ismert „Bálna fogadót” juttatta eszembe. Zsivaly, mindenféle kikötői emberek, nem mind fehéringes tengerész. Szóval, valami jobbra számítottam. Mint mindannyian. Mit hozhatok? Kérdezte a pultos. Legyen egy koktél. Mondtam, aztán hozzátettem, amilyent gondol maga. Bólintott, majd odébbállt, hogy kikeverje a koktélt. Nemsokára elém tett egy „Orient Expres-t”. Hűha! Mondta a mellettem ülő férfi a bárszéken. Maga igen nagy utazó lehet.  Kompra vár és „Orient Expres-t” iszik. Miből gondolja, hogy a kompra várok? Mindenki arra vár itt. Tudja elég sokat utazom evvel a komppal. És milyen? Unalmas. Szokásos. Mindig ugyanaz. Itt dolgozom. Várom a műszakom. A magáéval megyek én is.Tette hozzá. Nagyszerű. Mondtam. Meghívhatom egy italra? Köszönöm. Amíg a pultos a koktélt keverte beszélgettünk. Milyen a túlpart? Kérdeztem. Majd meglátja. Ezt én is gyakran mondogatom. A túlpartról semmi konkrétumom nincs, csupán annyi, hogy létezik. Én mindennap sokszor átkelek. Ismerem már, mint a tenyeremet. Tetszik ennek a koktélnak az íze. Gyakran iszik ilyet? Nem. Nem szeretem a koktélokat. Feleltem. Akkor miért rendelt azt? Kíváncsi voltam, mi a jó benne? Semmi. Színes, látványos, kívülről tetszetős, de annyi. És az ízek? Állítólag harmonikusan vannak összeállítva. Válaszolva a kérdésére, kezdtem, az jutott eszembe, hogy az emberek szeretik a koktélokat. Ha nem is inni, de fogyasztják. Összeválogatják mondjuk az újságokat, a hírcsatornákat, a sorozataikat, amiket néznek, a barátaikat, ismerőseiket, és még a hitüket is. A hitüket? Miért? Mi maga? Hittérítő? Olyasmi. Ne hülyéskedjen! Távol álljon tőlem. A válasz kicsit elbizonytalanította. Zavartan kortyolt bele a koktéljába. Attól még folytathatjuk a beszélgetést. Mosolyogtam rá bíztatóan. A koktéljáról. Nyugtattam meg. Valóban kívülről jól néz ki, de gyenge. Szerintem is. Majdnem olyan, mintha üdítőt inna az ember. Az emberek szeretik a külsőleg tetszetős dolgokat a hitéletben is. De nem evvel van a baj, hanem inkább avval, hogy szabadon összeválogatják mindenféle vallásból azt, ami nekik tetszik Kijön egyféle koktélszerű valami, ami a lelkük szomját, vagy égését, vagy nem tudom mijét csillapítsa. És ez baj? Igen. Mert? Mert, ha az ember szomjas, nem koktélt iszik, hanem vizet, ami tiszta. A koktél arra szolgál, hogy jól érezzem magam, vagy hangulatjavító, ahogy szépen magyarul mondják. Mi ezzel a gond? A gond ott van, hogy ez a fajta gondolkodásmód, nevezzük korszellemnek rátelepedett a hitéletünkre. Addig kell a vallás, egyház, és benne maga Isten, Jézus Krisztus, amíg jól érzem magam tőle. Afféle „wellness vallásosság” bontakozott ki. Az milyen? Minden érzékét be akarja vonni a vallásos élmény megtapasztalásához. Mint a wellnesshétvégén. A zene erősödött a lokálban, s alig hallottuk egymás hangját. Így közelebb húztam a székem. Látja, pontosan erről beszélek. Azt szeretnék az emberek, hogy a vallás ne csak az agyhullámaikat hozza rezgésbe, mint a zene a dobhártyánkat, hanem legyen egyféle testi – lelki, esemény. De maguk csak prédikálnak. Nem? De. Sokszor csak úgymond tanítunk. Kioktatnak. Azt is. De a tanítás már nem kell senkinek. Mondta lemondóan és ismét belekortyolt koktéljába. Azt válogatják össze, ami vallásos élményt garantál. Folytattam a koktélja felé mutatva. Amit a média sugall. Azt gondolják, hogy a régi kitaposott út talán zsákutcába vezet. Ezért saját maguk válogatják össze. Persze ennek nem sok köze van a Biblia Istenéhez. Jézus azt mondta: emberhalászok lesztek, nem élményhalászok. Elnevette magát. Nagyon találó kifejezés. Nem a sajátom. Szabadkoztam, egy kollégám írta egyik könyvében. Az emberek keresik a vallásos élményeket. Olyan ez, mint a maga kompján a motor. Az hajtja előre a személyiséget. Hová? A túlsó part felé. Remélem. Maga biztos abban, hogy van túlsó part? Most már igen. Honnan? Valaki visszajött onnan. Tényleg? Aha. Én még nem hallottam. Hallotta, csak nem vette komolyan. Hallotta, de nem hitte el. Hallotta és nem érdekelte. Na ne csúfolkodjon! Eszemben sincs. És ki az? Jézus Krisztus. Lemondóan legyintett. Ezt már tényleg hallottam. Nem tud valami újat mondani? A legyintése annyira őszinte volt. Tipikus. És ez a tipikus jelző volt, ami fájt. Nem hisz benne igaz? Igaz. Istenben sem. Abban sem. Fél valamitől? Nem. Nem tudnák olyat mondani, amitől félek. Maguk mindig a pokollal a halállal fenyegetnek. A megfélemlítés arra kell maguknak, hogy manipulálni tudják az embereket. Nem tartozik Isten módszerei közé a megfélemlítés, sem pedig a bűntudatkeltés. Feleltem. Nem tudja, hol lehet a környéken deszkát venni? Amikor rám nézett, mintha nem is tudom mit látott volna. Minek magának deszka, nem utazni akar? Dehogynem. És mihez kezd a deszkával? Hajót akarok építeni. Nem megyek a maga hajójával. Ez komoly? Igen. És ért a hajóépítéshez? Nem. De láttam filmen. Meg egy képen. Hahotázva dőlt hátra, és mivel nem volt támlája a bárszéknek megkapaszkodott a pult szélében. Ilyet sem hallottam. Pedig itt nézzen csak szét, elég sok ilyen ember van. Át akar kelni a túlsó partra, de nem úgy, ahogy lehetne, hanem, ahogyan ők akarják. Legyen az utazás élvezetes, ha egy házibulihoz hasonló volna mondjuk. Nem az. Fordult komolyan a tengerész felém. A kompon szabályok vannak, elég szigorúak, amiket ha nem követünk kibillen az egyensúlyából és katasztrófához vezet. Mindenkinek ébernek kell lennie. És az átkelés nem egy buli. És ha az átkelés buli, kérdeztem, ki fog a buli végén takarítani? Mert minden buli takarítással ér véget. Szóval nem akar velem jönni? Miért tenném? Mert az én kompom készen van. Ki van próbálva. Engedélye van. És biztosítása is van. Szakképzett személyzete. Ismerik a kikötőket, az irányt, műholdas navigációs rendszere van. Kiváló motorja. Kiváló a kapitány is. Mentőcsónakok is vannak. Tudom. De, maga tudja…A maga döntése. Kifizetem a jegyét. Rendben. Meggyőzött. Megint nevetett. Most már én is. Jól beszél tiszteletes. Tetszik a stílusa! Veregette meg a vállam. Mozogjon, mert mindjárt indulunk. És ne feledje, ki van fizetve a jegy, ne aggódjon semmiért. A beszélgetésünk nem itt ért véget. Miután felszálltam a kompra és elindultunk a túlsó part felé, összefutottam vele a fedélzeten. Na, milyen? Csodálatos. Látni a túlsó partot. A kikötőből nem látni. Innen a hajóból egészen más a kilátás. Miért fizette ki a jegyem? Kérdeztem. Megkedveltem magát. És szerettem volna, ha jól érzi magát az úton. Nem fél? Cseppet sem. Érezni a biztonságot. Csak jobb, mintha a maga hajóján jött volna. Messzire nem jutottam volna. Nevettünk ismét. Már közeledtünk a part felé, amikor ismét megszólítottam. Feltehetek egy találóskérdést? Amolyan tengerészest. Persze. Szeretem a rejtvényeket. Hallott már Tézeuszról? Nem. Még soha. Nem baj. Egy nagy hajós volt régen. Megkereste az aranygyapjat. Is. Meg megölte a Minotauruszt Krétán. Á, arra a tehenes részre mintha emlékeznék. Rendben. Nos ennek a fickónak volt egy hajója, ami már igen elhasználódott. Gondolta a kikötőben megkéri a hajóácsokat javítsák ki. Eddig érthető? Igen. Minden korhadt deszkát kicseréni újra! Ez volt Tézeusz parancsa. Így is tettek. Csakhogy minden deszka korhadt volt, így az egész hajót újraépítették. Tényleg? Csak a találóskérdésben. Nyugtattam meg. Aha. Értem. Aztán, a pofa kifizette és új hajójával elment. A hajóács pedig fogta a régi deszkákat és ismét összerakta Tézeusz hajóját. Darabról darabra. Mivel ez a Tézeusz híres fickó volt, azt mondta az ács, nála van Tézeusz hajója. A kérdés tehát az, kinek van igaza? Hol van Tézeusz hajója és melyik az igazi? Az új, vagy a régi? Esetleg mindkettő? A part közeledett. Kezet fogtunk búcsúzáskor. Amikor visszajövök, megkeresem magát! Kiáltottam oda. Addigra megfejti? Remélem. Mosolygott vissza.