Betlehemben jártunk! Szenteste, gyermekmosoly és angyaljárás Zselyken és Besztercén

Hóhullással köszöntött be a Szenteste, hála Istennek fehér karácsonyunk lesz!

A zselyki parókiához közeledve, a késő délutáni szürkületben, már messziről felcsendülnek a fúvósok ünnepi kántái, amelyet hagyományos módon minden évben az épület tornácáról adnak elő. Zeng a domb és az erdő az ismerős dallamoktól: „Csendes éj…, Kiskarácsony Nagykarácsony…” A lélekben valami megmozdul és lassan megnyílik a szív, hogy helyet készítsen és befogadja a Csodát.

A hidegben hamar kihűlnek a hangszerek és a zenekari tagoknak sem könnyű helytállni, azonban Felügyelő urunk már jó előre előkészítette a gondosan fűszerezett forralt bort és ezzel kínálja őket. Vidám hangulatban kívánunk egymásnak áldott ünnepet.

A parókia kellemes melegében a forralt bortól ánizs és szegfűszeg illata terjeng. Megnyugtat az illat, habár kicsit izgulok, mert másfajta igehirdetéssel készültem. Interaktív lesz, bevontam a konfirmandusokat és be szeretném vonni a gyülekezetet is. Igazán családias hangulatú prédikációnak szánom. Remélem jó lesz a visszajelzés.

Az imaterem zsúfolásig megtelt, elöl ülnek a gyermekek, akik kíváncsian kacsingatnak a karácsonyfa alatti angyalcsomagok felé: „vajon mit hozott idén a Kisjézuska?”

Kántorasszonyunk, leányával a „Little drummerboy” című énekkel köszönti a gyülekezetet, majd a konfirmandusok párbeszédes formában mutatják be a karácsonyi evangéliumot. Prédikációmat elkezdem a konfirmandusok segítségével, a gyülekezet is hamar bekapcsolódik. Az ige kibontása során megértettük azt, mit jelent, ha nincs Jézusnak helye a világban, mi történik akkor, amikor mi magunk és emberi önzésünk eltakarják a betlehemi jászol csodáját és hogyan lesz a karácsonyi öröm és világosság része az életünknek, ha a megszületett kisded kerül előtérbe.

A modern hangulatú és aktuális fogalmakat érintő nagyimádságot is a konfirmandusok olvassák fel, majd a gyermekek műsora következik. Furulyaszóval, versekkel köszöntik ők a Megváltót.

Istentisztelet végén felcsendülnek a Csendes éj… lágy dallamai, majd nagy nyüzsgés támad, hiszen megjött az angyal és a gyermekek megkapják a jól megérdemelt angyalcsomagot.

Már úton vagyunk Beszterce felé, a kanyargós úton végig kísér bennünket a hóesés, a sötétben a kocsi fényszórói előtt táncot járnak a hópelyhek.

Besztercén érkeznek a családok és pirospozsgásan ülnek be az imaterem melegébe, miközben a gyermekeket még ellátják a szükséges jótanácsokkal: „jó legyél, csendben legyél és ügyesen mond a versed”.

A „Little drummerboy” pergős ritmusa után, feloldódunk Ézsaiás próféta bátorító szavaiban és megnyugszik a lélek, mert a „nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.”

Karácsonyi evangélium, majd a prédikáció. A konfirmandusok közreműködnek, a gyülekezet csendben ül és figyel. Ez jó – gondolom magamban. A gyülekezet itt is nagyon hamar bekapcsolódik az igehirdetésbe: mosolyognak, nevetnek, próbálnak válaszolni egy – egy általam feltett kérdésre. Felsorolom az emberi negatív magatartásokat, viselkedésformákat, amelyek akkor kerülnek előtérbe, ha Jézusnak nincs helye az emberi életben, vagy Ő háttérbe kerül. Mivel interaktív igehirdetés, a felsoroltakat a konfirmandusok egy lapon felmutatják, én pedig szép lassan egy madzaggal körbefonom őket, mintha meg lennének kötözve, mintha „fogvatartottak, rabok” lennének. Majd jön a csúcspont: „Mi a megoldás? Hogyan lehet szabadulni?” – kérdezem, majd néma csend. „A megoldás nagyon egyszerű…A megoldás az OLLÓ!” Mindenki felnevet, én szép lassan levágom a madzagot, ami „fogva” tartotta őket. Karácsony üzenete ilyen egyszerű, hogy Krisztus a MEGOLDÁS, Ő a SZABADÍTÓ az életünkben! Akkor, ha helyet készítünk számára, akkor, ha életünk középpontja a betlehemi jászolban megszületett Kisded lesz.

Nagyimádság, majd gyermekműsor, végül a Csendes éj és a Felügyelő úr kiosztja az angyalcsomagokat a gyermekeknek. Közben én a kijáratnál várom a tagokat, hogy kézfogással is köszöntsük egymást, de meglepődőm, senki sem akar még kijönni… Mintha mindenki azt mondaná „jó nekünk itt lenni”. Egyik presbiterünk nevetve hátraszól: „látja, senki sem akar még hazamenni…”

Talán így van rendjén… Ha hosszú utunk során megértjük az angyali üzenetet, ha távlatokat és célokat vesztett életünk reménytelen sötétjében mégis vezet bennünket egy csillag és eljutunk Betlehemig, ahol részesei leszünk a világ legnagyobb csodájának, akkor maradni szeretnénk, mert Jézusban teljessé lett a mi karácsonyunk és Nála megleljük a mi igazi otthonunkat.

Tóth Zoltán Csaba

Forrás: Zselyki és Besztercei Evangélikus – Lutheránus Egyházközség honlapja