Diakóniai vasárnap Bácsfaluban

                              “Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi,

 ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”

(1 Sám 16, 7)

Amikor Jézus találkozott egy születése óta vak emberrel, tanítványai megkérdezték tőle: miért született így? A szülei vétkeztek, vagy a vak ember bűnös? Jézus így válaszolt: “Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Hogy ez mennyire igaz, az tudja a legjobban, aki fogyatékossággal küzdő, segítségre szoruló ember mellett él, vagy gyakran kapcsolatba kerül vele. Legyen az mozgássérült, Down-szindrómás, vak, siket, kerekes székben ülő, idős vagy fiatal, Isten nem félre teszi őt, hanem vele és erőtlensége által teszi nyilvánvalóvá kegyelmét.

Ez történt az elmúlt vasárnapon is Bácsfaluban, a barcasági evangélikus egyházkerület harmadik Egymásért – Együtt elnevezésű diakóniai találkozóján, amikor a négyfalusi mozgássérültek Együtt csoportja vendégül látta a sepsiszentgyörgyi Bartimeus Egyesület többnyire Down-szindrómás gyerekekből és fiatalokból álló csoportját. Kívülálló nem is gondolhatja, milyen lázas várakozás, mennyi próba és izgalom előz meg egy ilyen eseményt, hiszen az istentisztelet után a csoportok rövid kis műsorral mutatkoznak be a gyülekezetnek. Ez talán legjobban a tanévzáró iskolaünnepélyekhez hasonlítható, amikor a kisiskolás legszebb ruhájában vagy éppen a jelmezében, fakanálbábuval a kezében, dobogó szívvel színre lép. Hankó Szilamér lelkipásztor és Nt. Zelenák József esperes szolgálata-igehirdetése után a csoportok rendre színre léptek másságukkal, tehetségükkel, Istentől kapott ajándékaikkal, de legfőképp szívüknek szeretetével, hogy megláthassa “az egész Föld… Isten van velünk!”  Mint ahogyan az ötletes bábszíntéren a szimbolikus tanítványok a viharos tengeren csak Krisztusra fókuszáltak, csak Tőle kértek segítséget, a versek és az énekek is “glóriát” zengtek Jézusnak.

És álljunk meg itt egy percre, hadd lássuk, Isten mily csodásan működik.  A Glória egy vers címe, amelyet a mozgássérültek csoportjának tagja, Bálint Enikő írt (második verseskötetét készül kiadatni), és egy keresztény honlap szerkesztőjének kérésére – egy másik vers kíséretében – tett fel a világhálóra.  A legnagyobb meglepetés Enikőt idén májusban érte, amikor éppen a születésnapján értesítették, hogy egy magyarországi zenetanár mindkét versét meg szeretné zenésíteni, ehhez kérte a beleegyezését. A válasz, természetesen, igen volt. Szalai József, a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola fa- és rézfúvós szakának nyugalmazott tanára pedig nemsokára postázta a két vers megzenésített formáját, a kottalapokat. A mozgássérültek pedig múlt vasárnap “Istenünknek sátrában” vígan énekelték a Glóriát, amely valószínű, a csoport himnusza lesz.

Kevés a szó, amikor Isten hallat magáról.

Gábor Ilona