Egyházmegyei lelkészértekezlet és csapatépítés

A Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye lelkészei november 20-21-én, a Szilágy megyei Kémeren tartottak értekezletet, ami egyben csapatépítő tréning is volt. A Kemsilvanum Panzió adott otthont ennek a kétnapos alkalomnak, ami Kalit Eszter fazekasvarsándi lelkésznő interaktív áhítatával kezdődött. Borvidék lévén, a nyitó áhítat központi gondolata a szőlőtő példázatára épülő Krisztusban maradás volt.

Ebéd után Kánya Zsolt Attila, helyi református lelkész vezetésével megnéztük a települést, annak református templomát és görögkatolikus fatemplomát. Elmondta, hogy Kémer az a vidék, ahol a románság kisebbségben, mondhatni szórványban él. Ellátogattunk a kis műemlék fatemplomhoz, amit 1774-ben építettek, és aminek látványa hűen tükrözte a nagyon jól ismert szórványhelyzetet, szórványsorsot.

A kis kirándulást az 1802–ben épült református templomnál folytattuk. Itt megismerkedtünk az egyházközség történetével, majd megtekinthettük annak gyülekezeti központját is. A helyi élő és számbelileg nagy gyülekezet dinamikája, ennek perspektívái fellelkesítettek mindannyiunkat.

Fontos kiemelni, hogy a magyar és román közösség igen jó viszonyban van Kémeren. Ezt a lelkész által elmesélt valós történet is alátámasztja. A történet arról szólt, hogy a csupán 50 lelket számláló román közösség nekilátott temploma felújításának. A helybéli magyar közösség pedig úgy tartotta jónak, hogy segítse a munkálatokat és az egyházközség gyűjtést szervezett. Az összegyűlt adományokat átadták a görögkatolikus közösség lelkészének. Pár évre rá a református magyar közösség látott neki a templomrenoválásnak és nagy volt a meglepetés, amikor a kis román közösség, viszonozva a pár évvel ezelőtti támogatást, tetemes összeget adott át a református lelkésznek. Ez a történet a testvéri közösség megvalósulásának a jelképe, követendő példa minden keresztyén számára.

A traktoros-kóberes kirándulás után, picit megfázva felmentünk a borpincébe, ahol kóstolóval egybekötve megismerkedhettünk a helyi borokkal. A Fort Silvan 47 pincészet egyik borásza ismertette a helyi fajták különlegességeit, valamint azt, hogy ez a fiatal vállalkozás milyen hamar be tudott törni a hazai borpiacra.

A vacsora utáni előadást Solymosi Zsolt unitárius lelkész, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója tartotta: Transylvania to Magadan címmel. Motiváció, kaland, utazás, sikerélmény, feltöltődés, önismeret, kitartás – hogy csak néhány kulcsszót említsünk azok közül, amelyek megmaradtak az emlékezetünkben. Az előadó kb. 31000 kilométert (oda-vissza) utazott összesen, emberekkel-kultúrákkal ismerkedett meg és mindezek között a legpozitívabb élménye az volt, hogy felekezettől, fajtól, bőrszíntől függetlenül az emberek mindenhol nagyon kedvesek voltak és lelkesen fogadták a távoli utazókat. Jó volt arról hallani, hogy azok a népek, népcsoportok, kultúrák, akiket a tévéhíradókban, sajtóban sokszor negatívan ábrázolnak, a valóságban kedvesek és szívélyesek tudnak lenni. És persze mindenhol a világon lehetett találkozni legalább egy földivel…. Még Magadanban, a világ végén is.

A jelenlévők számára kiemelkedő momentum volt, hogy láthatták, beülhettek abba a terepjáróba, amellyel ezt a körutat megtették. A képekkel és videókkal tarkított élménybeszámoló után kötetlen hangulatban folytatódott az este, ahol a kiégésről, motivációról, egyházközségi tevékenységekről, ifjúsági és gyerekmunkáról stb. beszélgettek a lelkészek.

Másnap Papp Noémi marosvásárhelyi lelkésznő áhítatával kezdtük az értekezletet. A keskeny és széles út kérdését feszegettük. Lelkészekként, most igehallgatókként szembesültünk a már jól ismert igehellyel, ami rövid, de tartalmas teológiai vitát is kiváltott mindannyiunk épülésére. Jó volt megtapasztalni, hogy a teológiai viták ideje és kora nem járt le és nem csak az egyháztörténet fejezeteiben maradtak fenn.

Az értekezlet során a 2018-as évben megszervezett programok kerültek bemutatásra és kiértékelésre. Tóth Zoltán Csaba alesperes beszámolt a Zselyken megrendezett és igen sikeres egyházmegyei konfirmandus táborról, amelyen 4 gyülekezetből vettek részt fiatalok, valamint a következő tábor terveit és időpontját is körvonalazta.

Fehér Attila esperes ismertette az október 6–i egyházmegyei presbiter találkozót, amin 5 gyülekezet (Zselyk, Beszterce, Marosvásárhely, Kiskapus, Kolozsvár) presbiterei, munkatársai vettek részt. Ilyen jellegű presbitertalálkozóra első ízben került sor Zselyken. Esperes személyes tapasztalatait osztotta meg a presbitertalálkozóval kapcsolatosan, valamint beszélt a jövő évi konfirmandus tábor és presbiter találkozókról, azok több helyen történő megszervezéséről.

A jövő évi Köz-Ép-Pont ifjúsági rendezvény ismertetésével kapcsolatosan, Adorjáni Dezső Zoltán püspök a lelkészi kar figyelmébe ajánlotta az ifjúsági munka rendszeres és komoly végzését, hiszen belőlük lesz majd a jövő gyülekezete.

Az értekezlet további részében az egyházmegye jövőjéről, tervekről, elképzelésekről, megvalósításokról, stratégiák kidolgozásáról, sikerekről szólt a beszélgetés. A lelkészek közül többen számoltak be az egyházközségi munkájukról, eseményekről, rendezvényekről.

Végül pedig a lelkészi kar Isten áldását kívánva köszöntötte Horváth Mengyán Szófia lelkésznőt, aki folyó év augusztusa óta tagja a kolozsvári egyházmegye lelkészi közösségének, és férjével Horváth Csabával a kiskapusi, valamint oltszakadáti gyülekezetekben végzi szolgálatát.

Ebéd után, esperesi áldással, az előadástól, beszélgetésektől és az igehirdetésektől lélekben feltöltődve, pozitív benyomásokkal gazdagodva mindenki hazaindult, hogy új lendülettel folytassa szolgálatát gyülekezetében.

Horváth Csaba – Fehér Attila

További fotokért látogasson el egyházunk Facebook oldalára