Egyházmegyei női csendesnap

Idén november 10-én került megszervezésre az első az egész egyházmegyét megszólító és átfogó, evangélikus-lutheránus női csoportoknak szóló csendesnap, melynek nem volt rejtett célja az együtt tanulás, egymás tudása és hite általi tapasztalatcsere. Ahhoz, hogy asszonytestvéreink részt vehessenek ezen a rendezvényen, nem volt előfeltétel egy jól bejáratott és működő nőszövetségből érkezni…sőt, arra is szolgált ez az alkalom, hogy kiindulópont legyen és sokakban megfogalmazódjon az igény az összefogásra, közösségépítésre a gyülekezetben.

Egyházmegyénk 5 gyülekezete 24 résztvevővel képviseltette magát a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség alagsorában zajlott rendezvényen, a házigazdákat is beleértve: Apáca,Brassó, Csíkszereda, Halmágy és a házigazda Sepsiszentgyörgy.

10 órától nyitó áhítattal kezdődött a nap, melyen Nagy Adél lelkészjelölt hintette az igemorzsákat. A Mt 5, 13-16 igeszakasz só és világosság példájának klasszikus és kézenfekfő egyszerűségével arra hívta fel a figyelmünket, hogy sokszor nem világmegváltó nagy cselekedetekre van szükség a gyülekezeti tevékenységeinken, hanem a legegyszerűbb, legapróbb tevékenység is áldás lehet mások számára. Nőkként nekünk ezt kell tudatosítanunk, első körben családjainkban végzett munkánk kapcsán, majd ezt a gyülekezetre is bővítve: fontos és értékes munkát végezhetünk.

A rövid szünet után az irányítást Tóth Anna Sepsikálnokon szolgáló református lelkész vette át, és ami ez után következett, valóságosan lenyűgözte, de aktívan be is kapcsolta a résztvevőket a témába.

Első, bemutatkozó körben mindenki a kis cetlijére a neve mellé egy olyan tulajdonságot, tehetséget kellett felírjon, amit Istentől ajándékba kapott. Volt aki a gondoskodó, szerető anya- nagymama szerepével azonosult, volt aki szervezőkészségében látta az áldást, volt akinek a sütés-főzés volt az erőssége, volt aki kreativitásával, volt aki a másokért imádkozásával, vigasztaló áldásával látta hasznosnak magát. Egy következő körben már arról számolt be mindenki, hogy milyen az a közösség, ahonnan érkezik – erősségeivel vagy éppen hiányosságaival. Egymás beszámolója által erősödhettünk, gazdagodhattunk, lelkesedhettünk, hiszen míg volt olyan beszámoló, hogy esetleg több tevékenységre volna szükség, vagy fiatalabb generációkat is jó lenne befogni a nőszövetségi munkába, akadt olyan is, mely arról tanúskodott, hogy a gyülekezetben olyan sok rendezvény lebonyolításába kapcsolódik be a női közösség, hogy néha jól fog egy kis pihenés is. Általában a szórványban élők tanúskodtak nagyobb fokú összefogásról, legyen az nyelvi- vagy felekezeti kisebbégként meghatározott szórvány. Megfogalmazódott az az igény is, hogy jó lenne több lelki jellegű, feltöltekezést szolgáló alkalom is, bibliaórák, vagy más alkalmak formájában.

Az előadás első felében újszövetségi nő- alakokkal, karakterekkel ismerkedtünk meg, gyakorlati következtetésekkel, hogy ilyen jellemzőkkel hogyan lehet nőként szolgálatot végezni.

Mária alakja a Krisztusról tanúskodó mai nő alakját példázza, míg Erzsébet a támogató típusát, aki a tapasztalataival tudja hitelesen támogatni a vele azonos sorsúakat. További két fontos nőalak Mária és Márta, Jézus barátai, akik a tanulás, Isten igéjére figyelés igényét, valamint a szolgálatban való egymást felváltás szükségességét mutatják meg.

A samáriai asszony a misszionárius példája, aki meglátogatja az elesetteket, betegeket. Lídia az apostoli kor nőalakjai közül az első keresztyén európai nő, aki otthont ad az istentiszteletnek. Tőle az tanulható, hogy szükséges az istentiszteleti tér szépségének, rendezettségének a kézben tartása. A jótékonykodó Tábita arra hívja fel a figyelmet, hogy ma is vannak rászorulók, akiken segíthetünk.

Fébé példája arra bátorít, hogy vállaljunk tisztségviselői szerepet a gyülekezetben, ha lehetőség és igény van rá, mert a vezetői szerep is egy elengedhetetlen segítség lehet.

Az előadás szünet utáni részében már arról tanulhattunk, hogy egy sikeres rendezvény megszervezésének és lebonyolításának melyek a lépései, majd ezt gyakorlatba ültetve 4 csoportban ki is kellett dolgozni egy, az előadó által megszabott rendezvénynek a lépéseit, konkrét megvalósíthatóságát a fent tanult szempontok figyelembevételével. A csapatok egyenként bemutatták programtervüket, melyek egész konkrét lebontásban forgatókönyvként szolgálnak annak, aki gyülekezetében meg is szeretné szervezni az adott programot. Volt időseket, gyermekes családokat megszólító, valamint csak nőknek, illetve hagyományőrző jellegű programötlet is.

A tömény, élménydús képzést ebéddel zártuk a házigazda nőszövetség anyagi hozzájárulásával.

A búcsúzás már abban az igényben és ígéretben történt, hogy legyen- és lesz folytatás. Hozzávetőleges időpont is van: 2019 februárjában lesz a következő alkalom, és a Pürkereczi Evangélikus Lutheránus gyülekezet fog otthont adni rendezvényünknek.

Istennek, előadónknak, házigazdáinknak és vendégeinknek köszönhetően egy sikeres, eredményekben és tapasztalatszerzésben gazdag napunk volt.