Ez a kérdés, válasszatok! – Március 15 – i ünnepség Zselyken

Böjt 2.  – Reminiscere – vasárnapján emlékeztünk az istentisztelet keretében, Zselyken az 1848 – ’49 – es Magyar Forradalom és Szabadságharcra.

Kivetített összeállításban elevenítettük fel a szabadságharc hőseit, eseményeit és üzenetét, majd mindannyiunkat fellelkesített Petőfi buzdítása, amikor Szabados János felügyelő elszavalta a Nemzeti dalt.

Tóth Zoltán Csaba lelkész az igehirdetésben kiemelte az emberi lét két legnagyobb értékét, ami az anyanyelv és az anyaföld. Ezekről nem szabad lemondani, mert ez a kettő olyan az életben, mint az anya – gyermek viszony. Ezekért kell mindennap harcolnunk és Petőfi kérdésére, nekünk lelkiismeretesen kell válaszolnunk.

„Tudunk – e emelt fővel és egyenes gerinccel, teljes büszkeséggel harcolni jogainkért egy olyan világban, ahol kaján vigyorral biztatnak beletörődésre, lemondásra és a konccal való megelégedésre? Amikor a hazugság, a megalkuvás és a félrevezetés jelenti az erényt.

 Ez a kérdés, válasszatok!

Tudjuk – e vállalni és akarunk – e harcolni gyermekeink neveléséért, oktatásáért, hogy az anyanyelv megőrzése és a történelem igazsága a családokon belül a legféltettebb kincs legyen, egy olyan társadalomban, ahol a sokszínűség egyenlő az önazonosságról való lemondással és sokszor az identitászavarral vagy a teljes kulturális felszámolódással.

 Ez a kérdés, válasszatok!

Tudunk – e harcolni keresztyén identitásunkért, vallási és felekezeti hovatartozásunkért, egy olyan társadalomban, ahol egy templom lebontása vagy kiürülése, nem jelent különösebb lelkiismereti kérdést.

Tudunk -e nemet mondani a közönyre és a szellemi eltunyulásra vagy leépülésre és meg tudjuk – e fogni gyermekeink kezét, hogy együtt menjünk el az istentiszteleti alkalmakra, ahol lelki békességgel tölt el, hogy még anyanyelvünkön szól hozzánk Isten igéje?

Ez a kérdés, válasszatok!

Tudunk – e harcolni az ősöktől kapott magyar hagyományaink megőrzéséért és ápolásáért, akkor, amikor egyes vezetők a kulturális felmorzsolódást vagy összeolvadást népszerűsítik?

 Ez a kérdés, válasszatok!

Számomra, itt a szórványban, Besztercevidéken, a válasz egyértelmű, mert a válasz a magyarok Istenétől jön. Harcolnunk kell, mert ez a közös harcunk, dolgoznunk kell, nem engedhetjük meg magunknak a kényelmes szemlélődést, mert ez a mi munkánk, mert közösek az érdekeink és a céljaink, a szabadság és élni akarás eszméjévé kell olvasztanunk akaratunkat, mert ez a mi közös hitvallásunk!

A mi szívünk és lelkünk nem csak a mai napon piros fehér zöld, mint a szívünk fölé tűzött kokárdánk. A piros az erő, a fehér a hűség és a zöld a remény. Ez a mi erdélyi sorsunk: erősek és bátrak az igazságért és a szabadságért folytatott harcban, hűségesek a szülőföld és az anyanyelv iránt, reménykedők az Isten igazságában.

Ez nem kérdés, választottunk!”

Bocskai Eliza tanuló Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versével mélyítette el a forradalmi hangulatot, majd József Attila lírájának kései gyöngyszemével – A Dunánál -békésebb, visszafogottabb elmélkedésre hívott.

Az ünnepi műsor keretében a hittanos csoport tett bizonyságot hazaszeretetéről, amikor is elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.

Az istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.

                                                                                                            Tóth Zoltán Csaba