Hármas ünnepség az aradi evangélikus-lutheránus templomban

Az aradi evangélikus-lutheránus templomban szombaton 12 órakor kezdődött a reformációi ünnepély és hálaadó istentisztelet, ahol nt. Jakab István beiktatásra váró lelkipásztor nt. Fehér Attila esperes társaságában köszöntötte ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspököt, a lelkész-testvéreket és a híveket. Az esperes köszöntőjét követően ismertette az ünnepi istentisztelet programját, majd felkérte ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspököt igehirdetésének megtartására.

A püspök a Jelenések könyve 24. fejezetéből vett idézetből kiindulva, a gondatlan gazdával rendelkező háznak a sorsát ecsetelte. Miután a bibliából felváltva felolvastak a jelen lévő lelkészek, ünnepi igehirdetésében a püspök Ézsaiás próféta könyve 63. fejezete 7. verséből és Ezékiel próféta könyvének 36. fejezete 26. és 28. verseiből kiindulva kifejtette: tavaly és tavalyelőtt a reformáció 500 éves jubileumát ünnepelte a keresztény világ. Ugyanúgy Romániában, Erdélyben és Magyarországon, ezért egyházvezető püspökként az elmúlt esztendőben igen sok dolga került. Rengeteg gyülekezeti megemlékezésen, közösségi alkalmon, csak az Evangélikus Egyház mintegy 70 nagyobb alkalmán kellett részt vennie. Ezen kívül egyéb meghívásoknak, előadásoknak is eleget kellett tennie, de a szerteágazó munkája közepette volt egy hiányérzete, mert az egyház egyik legszebb templomában, kiemelt fontosságú gyülekezetében nem szerveztek semmilyen ünnepséget, megemlékezést. Arad a jubileumi évben csendben maradt, ezért fel is hívta Jakab István lelkipásztort a kérdéssel: mikor szerveznek Aradon valamilyen megemlékezést, ünnepélyt? Arad valamikor püspöki székhely volt, ezért ehhez méltó gyönyörű templommal, patinás Luther-palotával rendelkezik, tehát jogosan várnák el, hogy élen járjon a jubileumi programok szervezésében is. Jakab István az ő humorával és optimizmusával válaszolt: ami késik, nem múlik, de addig Aradon lázas munkában vagyunk, valami fontos dolog készül, ezért majd eljön az ünneplésnek is az alkalma. Valóban igaza volt, mert amíg máshol 2017-ben folytak az ünneplések, a megemlékezések, addig Aradon csendben de határtalan lelkesedéssel, szorgalommal és áldozatvállalással folytak a templom külső és belső felújítási munkálatai. Mert amit más évtizedek alatt elhanyagolt, pusztulni hagyott, azt néhány év alatt ki lehetett javítani és úgy érzi, megújult a közösség is külső, de belső vonatkozásban is. Amit mások elrontottak, azt egy elkötelezett lelkipásztor néhány év alatt rendbe hozta. Közben nem voltak nagy ünnepek, de csendben haladt az igényes munka. Megújultak az épületek, most már méltán lehet Luther-palotának nevezni a legszebbet, a legnagyobbat és a templom is megújult kívül és belül, tehát értelme volt az áldozatnak. Ezért most, 2018-ban eljött az ideje az örvendezésnek, a hálaadásnak, az ünneplésnek.

A továbbiakban a Hetet egy csapásra, című népmeséből kiindulva megállapította: ha hetet nem is, de Aradon hármat ünnepelhetünk: egyik a reformáció, az egyház születésnapja, aminek Aradon az 501. születésnapját tartjuk, amire ezúttal nem kívánt kitérni, hiszen az egész elmúlt év ennek a jelentőségéről szólt, az gyökerében megváltoztatta a világot. Ezzel együtt nem ez a legfontosabb, hanem amit az emberek szívében kiváltott, azt is mondhatnánk, új szívet adott az embereknek. De térjünk vissza Aradra, ahol pár évvel ezelőtt, amikor itt járt, szakadt meg a szíve az egykor gyönyörű templom és a Luther-palota siralmas állapota láttán. Jakab István nehéz lélekkel jött Aradra, ahol úgy vállalta el a szolgálatot, hogy nem tudta, mit hoz a holnap. Azóta azonban nemcsak az épületeket, hanem azt a bizonyos lelki házat is építette, szépítette, mert ez a lényeg. Mert itt, a Bánságban a szlovák kollégák vitték el egy olyan településre, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még 1500 lelket számláló német gyülekezet élt Kisszemlakon, ahonnan eltűnt, Németországba vándorolt a közösség. Manapság a templom dűlőfélben, a temető eltűnt, felszántották, miközben a faluban ugyancsak dűlőfélben lévő, betört ablakú kiürített házak éktelenkednek.

Szinte az elmondottakhoz lehetett hasonlítani az aradi állapotokat is, amelyeknek a szemléltetésére felolvasta Jakab István lelkipásztornak az ideérkezése után írt jelentését. Abban beszámolt a templomtoronynak az áldatlan állapotáról, ugyanis kisebb termetű lévén, bepréselte magát a tető olyan szűk helyeire is, ahova a főgondnok, Csipkár Imre nem fért be. A tetőn el voltak mozdulva cserepek, ahol a galambok ki- és bejártak, tele volt guanóval a padlás, több helyen befolyt az esővíz. Beszámolt a templom, illetve a Luther-palota, benne a lelkészlakásnak is az állagáról, majd a felújításról. Azóta minden gyökeresen megváltozott, a templomot kívül-belül, benne a világítást, de az orgonát is felújították 1750 sípjával együtt, de a Kossuth-utcai háznak a fedelét is felújították. Arról is beszámolt, hogy nagyon sok segítőkész ember állt mellé, tehát a felújítás közösségi, csapatmunkának az eredménye. Egy elkötelezett építkező lelkületről beszél minden. A harmadik okunk az ünnepségre, hogy a gyülekezet szolgálatába beiktatjuk Jakab István lelkipásztort. A beiktatás rendhagyó, hiszen a gyülekezet szolgálatában kemény munka áll mögötte, ezért nyugodt szívvel ajánlja Fehér Attila esperesnek a lelkész beiktatását. Természetesen, a nagy munka során akadtak kerékkötők is, mert ahol Isten elkezdi a magvetést, ott szokás szerint a gyom is megjelenik. De Isten adott neki kellő lelki erőt, bölcsességet, kitartást és a legfontosabbat, szerető szívet, hogy össze tudja fogni, építeni tudja a lelki házat. Tehát a harmadik okunk az ünneplésre hálát adni Jakab István szolgálatáért, beiktatni őt a lelkipásztori tisztségbe. A hármas ünnepség mindhárom esetében legfontosabb a cselekvő Isten. Mindhárom esemény mögött Isten szeretete, kegyelme és gondviselése áll. Mert az ember eszköz lehet Isten kezében, hiszen Isten akarta a reformációt, ugyancsak az Ő munkája a renováció, de a dotáció, vagyis a munkára, a szolgálatra való elhívás, a megfelelő ember odaküldése is az Ő műve. Isten megszabadította a gyülekezetet a nehéz időszakban, megtartotta és a lelke által megújította ezt a népet. Legfontosabb a személyes reformáció, vagyis, hogy mindenki személyesen találkozzon Istennel. Az egy életre szóló, mindent meghatározó találkozás.

Lesz-e Aradon folytatás?

Araddal kapcsolatban felvetődik a kérdés: a megváltozott körülmények között beindult fizikai és lelki építkezésnek lesz-e folytatása? Lesz-e hitben, lélekszámban további növekedés? Lesznek-e munkás hétköznapok a gyülekezetben? Mert az ünnepnek, a megújuló egyházi épületeknek, mindennek csak akkor van értelme, ha a hívek szívében is megtörténik a megújulás, beköltözik-e isten szeretete a hívek szívébe? Mert Ezékiás prófétára hivatkozva, a szeretetben összefogó gyülekezetek tagjainak nem kell kőszívet hordozniuk, nekik Isten érző szívet, lelket ad az együtt áldozatot vállalásért. A Szentlélek hatalma töri össze a kőszíveket, amelyek helyébe új hús és vér, érző, szeretetben együtt dobogó szíveket ad, hogy képesek legyenek szeretetben, jót cselekedni egymásért. Ha így éreznek, lesz gyümölcstermés az egyházban a gyülekezetekben, a családok életében. Ebben segítsen bennünket a mindenható Isten! – zárta ünnepi igehirdetését ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök.

Lelkészbeiktatás

A továbbiakban a lelkészbeiktatási szertartás következett, amit nt. Fehér Attila esperes igei felvezetője nyitott meg. A továbbiakban Jakab István felolvasta a lelkészi fogadalmat, majd Csipkár Imre főgondnok átnyújtotta az esperesnek a templomkulcsot, illetve Blaboli Tibor egyházi felügyelő a bibliát. Azokat az esperes a beiktatás jeléül átadta Jakab Istvánnak, akivel kezet fogott, majd az előtte letérdelő lelkész fejére tett kézzel áldást kért rá. A továbbiakban az oltár előtt a püspökkel kezdve, a körben álló 20 protestáns lelkész elé járulva, egyenként kértek áldást a beiktatott lelkipásztorra.

A beiktatás végén Jakab István beiktatott lelkipásztor köszönetet mondott a bizalomért és az áldásokért, Isten, az egyház és a gyülekezet önzetlen szolgálatát vállalta. A bensőséges hálaadó, lelkész-beiktató istentisztelet nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult. Ezt követően a templom közelében lévő Luther-palotánál gyülekeztek a hívek és a lelkészek. Ft. Adorjáni Dezső Zoltán áldást kért a homlokzatán megújult palotára, a beiktatott lelkipásztorra, a hívekre, minden jelen lévőre. Arad vezetőségét Bognár Levente alpolgármester képviselte az ünnepségen.

A hármas ünnepség minden résztvevője a szervezőktől egy-egy, az alkalomra rendelt mézeskalács szívet kapott, a hívek szeretetvendégségen vettek részt, míg a lelkészeket és meghívott vendégeket a Luther-palota alagsorában működő vendéglőben adott ebédre invitálták.

Forrás: NyugatiJelen.com

Az eseményről készült fotóriport itt tekinthető meg.